A 21. század első Rotary Anna bálja

Miskolcot a 18. század görög, majd a 19. század betelepült zsidó kereskedői értékes építészeti, sokszínű vallási és egyházművészeti örökséggel, tevékeny civil szervezetekkel és a polgári társadalmat, a középosztályt jól képviselő városi elittel gazdagították és „vezették át” a 20. századba. A trianoni békediktátum, az új országhatáron kívül maradt regionális központ Kassa okán Miskolc lett Felsőmagyarország „székváros”, Móricz Zsigmond szerint a „ legnagyobb jövőjű magyar város”. Felértékelődött az idegenforgalom, a környezet (az erdők és a gyógyvizek), így Miskolc mellett középkori várromjával Diósgyőr, gyógyvizével Tapolca, s új központtá fejlődött Lillafüred.
Tapolca gyógyvizét a 13-15. századi bencés szerzetesek után a 16-17. században a törökök is használták. A forrásvizekben élő, gyógyító erővel bíró fehér kígyó legendája messze földön híressé tette Tapolcát, s vonzotta a gyógyulni vágyó betegeket, érdeklődőket, s a hétköznapok embereit is.  A 18-19. században a hideg és meleg vizű források, a fürdők az egri érsekség, majd a munkácsi püspökség tulajdonát képezték. A 20. század elején viszont Miskolc látta a gyógyvízben további boldogulása, fejlődése nagy lehetőségét, zálogát. Tapolca legértékesebb részeit felvásárolta, s kialakította a városi fürdőtelepet.
Az 1920-as, 1930-as években Tátrafüred illúzióját keltve felépült Lillafüreden a Palotaszálló, amely a vadászat és a bükki tél szépségére, sportjára építette idegenforgalmát. Tapolca pedig a magánüdülők tucatjaival várta a nyári fürdőszezonban pihenni vágyók tömegét. Sokféle képeslap őrizte meg a panziók világát, a fürdőkultúrát és a hozzá kapcsolódó társasági életet. Az 1930-as évektől a Tapolcai Fürdőújságban megjelentek a nyári történetei, anekdotái, s mint egy vendégkönyvben, rendszeresen közölték az itt üdülők névsorát. Így született meg a bálozás ötlete, s így lett az 1923-ban felépült Anna Szálloda a 20. század második harmadának bálozóhelye. Már a névadás is utalt arra, hogy az Anna báloknak fontos szerepet szántak.
A tapolcai Anna-bál nem Balatonfüred egyfajta másolása volt Kelet-Magyarországon, nem is a rivalizálás, hanem a hely hangulata, az itt élők igénye szülte. A korabeli leírások szerint a tapolcai Anna bált mindig tűzijáték vezette be, s fontos szerepe volt a történésekben a csónakázó tónak. Ami akkor nagy szó volt, a város estétől másnap hajnalig biztosította a buszközlekedést Miskolc és Tapolca között, akik a helyi panziókban nyaraltak, azok másnap reggelig élvezték a Hejő völgy máshoz nem hasonlítható párás levegőjét.
A háború, majd az azt követő évek, az állami cégek, vállalatok munkastílusa megváltoztatta a bálozás korábbi szokásait, hangulatát. Az idősebb generáció még emlékezik a Miskolci Vendéglátóipari Vállalatra, amelynek egyik „egysége” volt az Anna Szálloda és étterem. Az 1960-as évek végén, 1970-es évek elején megszűntek a bálok, 1990-ben pedig megszűnt, majd eltűnt az Anna szálló is. A még élő emlékekből kíván új hagyományt teremteni a Tapolcai Club, amely évtizedek után újra megrendezi az Anna-bált Tapolca erre legalkalmasabb szállodájában, illetve vendéglátó-komplexumában, a Bástya Wellnes Hotelben.
A rendezvény fő támogatója: Miskolc Megyei Jogú Város Önkormányzata
2011©Rotary Club Miskolc-Tapolca